Rólam

30 éve járom Olaszországot. Szinte minden évben volt szerencsém olasz földre lépni, az utóbbi években többször is évente. Több körúton voltunk, aztán sokat nyaraltunk egy helyben, amikor kicsik voltak a gyerekek, sátor, lakókocsi, apartman, szálloda… a pihenés minden formáját kipróbáltuk. 10 éve pedig amikor csak tehetem, kilépek egy kicsit az életemből, és egyedül vagy néhány hozzám hasonló italomán baráttal elutazunk egy-egy vágyva-vágyott helyszínt megnézni, vagy ha már láttuk, alaposabban megnézni. 🙂 A barátokkal tett kötetlen csavargás mellé néha becsúszik egy-egy társasút a családdal, amelynek előnyeiről és hátrányairól sokat lehet vitatkozni… én az Olaszországba való utazásnak minden formáját szeretem, igaz, legjobban a kötetlen barangolást, de azt is, amikor csak be kell ülni egy kényelmes buszba, nem az én felelősségem a közlekedés, a szállás, és megmutatnak mindent.

13 éve vezetek blogokat, így elég természetes volt, hogy rövid idő múlva a legkedvesebbnek, Velencének is nyitok egy kuckót. Sok szép kép és élmény töltötte meg az oldalakat, amelyeket később egy kis példányszámban megjelentetett könyvben is publikáltam (Velencei mozaik, Lilli Kiadó, 2009.), és szétosztogattam a barátaim között. Ma már nem szívesen vállalom ezt a kis kötetet, mert az írások még mostani önmagamhoz képest is elég gyengécskék voltak benne, de mint mindenben, ebben a műfajban is végig kell járni a lépcsőfokokat. A tanulásnak és az önmagamhoz való kritikus hozzáállásnak soha nem is lesz vége, mert már az egy-két évvel ezelőtti írásaimon is szívesen javítanék, ha lenne rá mód. Állítólag ezzel az igazi írók is így vannak. 🙂

A kis velencei könyvecskén alapulva, és sok új élményt hozzátéve, 2015-ben megjelent az első “igazi” könyvem, melyet már jobban szeretek: “Un’ombra – egy pohár bor.” címmel. Sajnos úgy alakultak a kiadóval a dolgok, hogy a könyv nem került a boltokba, de meglehetősen sok példányt sikerült értékesíteni így is, főképpen a Facebook oldalakon keresztül. Két könyvbemutatóm volt, Budapesten a Máltai Szeretetszolgálatnál és Pécsett a Művészetek és Irodalom Házában. Mind a kettőt sikeresnek értékelem: a budapestire inkább csak a barátok és az ismerősök jöttek el, de a pécsi eseményen sokan voltak, szinte mind ismeretlenek, és ez nagy örömmel töltött el. Mindkét helyre elvittem a “Brodskyval Velencében” című kiállítási anyagomat is. A fotókat az orosz költőtől származó idézetekkel társítottam (Velence vízjele).

Miután kihevertem az első könyvem kiadójával megtapasztalt sokkot, 2017-re megírtam a második kötetet is, mely a “Roba di Tiberio – Tiberius holmija” címet viseli. A könyv igazi “szerelemgyerek”, kiadó nélkül, jó szakemberek és barátok közreműködésével készült, a folyamat minden perce örömmel töltött el bennünket. Szerkesztőm és korrektorom Bulsz Menyhért Péter, a tördelést Schauermann Tamás (Creativ Grafikai Stódió, Pécs) végezte. Illusztrációk: Ferling Szonja. A borító szövegéért Kocsmaturista barátomnak, Csanádi Tibor Ulunak vagyok hálás. A könyv kis példányszámban készült, és bár nagyon szép vonalkóddal rendelkezik, nem került boltokba, de azt gondolom, mindenkinek jutott belőle, akinek tetszik az, amit csinálok. 🙂 Ezzel a könyvvel több könyvbemutatót tartottam: ismét Pécsett, majd Pátyon és Herceghalomban. Ezeken a helyeken bemutatásra került egy újabb képanyag: az “Itáliai képeslapok” 18 fotóját egy-egy “képeslappal” kísértem, egy megírt szöveggel, ami a kép készítésének pillanatát idézte vissza.

A harmadik könyv nem került nyomtatásba (még? 🙂 ), a címe: “La Magnifica – Firenzei pillanatok”. A cím alapján egyértelmű, hogy ez alkalommal a Mediciek városának titkaiban mélyedtem el, és csak remélni merem, hogy olvasni ugyanolyan öröm az érdeklődőknek, mint amilyen öröm volt összegyűjteni és csokorba szedni ennek a csodálatos helynek a különlegességeit. A könyv online olvasható erre a mondatra kattintva. 

A könyvekben kizárólag olyan helyekről írok, ahol jártam, 90%-ban a saját fotóimat használom, ha véletlenül hozok valamit a netről, azt külön jelzem. Amatőr fotós vagyok, de életemben az egyik legnagyobb öröm megapixelekbe zárni a körülöttem lévő világot, és egyáltalán nem bánom, ha a képek néha “bibisek” technikailag, nekem az a lényeg, hogy visszahozzák azt a látványt és érzést, amit akkor és ott megtapasztaltam. Néhány éve tanulok olaszul, jelenleg kicsit lustán, inkább csak szinten tartás céljából, de még elképzelhető, hogy összekapom magam, és csodákra leszek képes. Meglátjuk. 🙂 Itt a blogban és a FB oldalakon már lazábban kezelem a dolgokat, és olyan helyekről is írok, ahol nem jártam, de számomra érdekesek. Több olasz oldalon is utánaolvasok ezeknek, hogy minél több információt le tudjak írni, hátha segítek ezzel újabb utazási célpontokat találni az olvasóknak – és magamnak. 🙂

A közösségi oldalon enyém az “Olaszország titkai – és amit ti szerettek” nevű csoport, ahol sok kedves Itália-rajongóra leltem, akikkel virtuálisan együtt járjuk az ismerős tájakat és városokat. A csoport anyaoldala az “I segreti d’Italia – Olaszország titkai”.

Számomra Velence maga a végtelen történet, ezért az utóbbi időben ismét gyűjtögetek és írok róla. A következő könyvben kicsit mélyebbre ások a város történeteiben, és talán a saját lelkemben is – de nem kell megijedni, azért nem annyira, hogy eltérjünk a tárgytól. 🙂 🙂 Lassan alakul, mert sokat kell fordítani, és párszor még ki kellene menni anyagot gyűjteni, ez az év pedig…. hát, tudjuk milyen volt.  De azért haladok, lassan, de bizonytalanul. 🙂

Több helyen írok Olaszországról, ide a cafeblogra most megpróbálom kiválogatni a legérdekesebbeket.