Campanile a vízben

Volt egyszer a Dolomitok lábánál két városka, Curon és Resia, melyek már a kelták idején is lakottak voltak. Létüket már a két világháború között is egy gát megépítésének a terve veszélyeztette. A projekt végül 1950-ben valósult meg, amikor a két települést elárasztották vízzel, és kialakult egy tó, amit Lago di Resia-nak hívnak. Az ott lakó emberek persze tudták, mi következik, így volt idejük összeszedni a holmijukat, még a házakat is szétbontották, hogy a használható építőanyagokat kimenekítsék. Ez azonban nem sokat segített rajtuk, mert alig kaptak valami kompenzációt: szegényes lakásokban kellett meghúzniuk magukat a falvak elpusztítása után. Curon campaniléje az 1300-as évekből származik, és immár több legenda is kapcsolódik hozzá: az épületmaradványokat felrobbantották a faluban, de a harangtorony épségben túlélte a műveletet, az illetékesek pedig úgy döntöttek egy idő után, hogy csak a harangot viszik el, egyébként megerősítik és restaurálják az építményt. Különleges látvány tárul a látogatók elé (sajnos nekem még nem volt benne részem), azt mondják, különösen télen érdekes, amikor a tó befagy, és gyalog el lehet menni egészen a toronyig…, annak tudatában, hogy a lábunk alatti területen valaha egy szerény kis itáliai falu hús-vér lakói élték a mindennapjaikat. Azt mondják, a leghidegebb napokon a már nem létező harang néha megkondul…

Képek a netről.